Mindannyian álltunk már a konyha közepén azon tűnödve, miért is jöttünk ide, mint ahogy valószínűleg az is mindenkivel előfordult már, hogy nem találta a lakáskulcsát, a szemüvegét vagy hirtelen nem jutott eszébe egy volt kollégájának a neve. Az életkor előrehaladtával különösen gyakori panasz a feledékenység: az ember elkezd mesélni egy történetet, majd rájön, hogy voltaképpen nem is emlékszik a kulcsszereplők vagy a helyszín nevére. Fontos, hogy különbséget tegyünk a korral járó normál memóriavesztés és az orvosi figyelmet érdemlő állapotok között. Az idős korral együttjáró feledékenység ugyanis nem feltétlenül a szellemi  hanyatlás jele, de az is lehet. 

Mi az a memória?

Memóriánk valójában nem egyetlen képességet takar, hanem több, egymást kiegészítő rendszerből tevődik össze. Egyik eleme a rövid távú memória: ez az a képességünk, amelynek segítségével újonnan tanult dolgokat képesek vagyunk egy rövid ideig észben tartani, például megjegyzünk egy telefonszámot addig, amíg leírjuk. A rövid távú memóriában tárolt információ egy részét elfelejtjük, mivel már nincs rá szükségünk, más részét pedig eltároljuk a hosszú távú memóriánkba.

A hosszú távú memória is többféle rendszerből épül fel. Külön memóriatár gondoskodik az élményeink, a velünk történt események megőrzéséről. Egy másik memóriatár az adatok tárolásáért felelős. A fentiektől különbözik a mozgásos készségek, azaz például a kézírás, zongorázás, kerékpározás, tánclépések vagy épp a horgolás megtanulását lehetővé tevő, úgynevezett procedurális memória. Érdekes módon a memóriazavar különféle eseteiben a fenti rendszerek teljesítménye nem egyformán romlik: ehelyett némelyik memóriatípus károsodik, míg mások akár teljesen érintetlenek maradhatnak. 

A memória zavara

Számtalan oka lehet annak, ha az ember feledékenynek érzi magát. Lehet, hogy nem is a memóriájával, hanem inkább a koncentrálóképességével van a baj: ilyenkor nem arról van szó, hogy elfelejtjük a dolgokat, hanem arról, hogy már eleve meg sem jegyeztük őket. A koncentrálóképesség csökkenéséről bővebben itt olvashat Tovább

Több testi betegség és lelki zavar is okozhat feledékenységet, memóriavesztést: ilyenek például a depresszió, a szorongás, egyes idegrendszeri fertőző betegségek, vitaminhiány, vagy éppen pajzsmirigybetegségek. Emellett gyógyszerek és élvezeti szerek mellékhatásaként is gyakran lép fel memóriazavar. Például a nyugtató gyógyszerek egy része, valamint a rendszeres alkoholfogyasztás kísérőjelensége lehet a feledékenység.

A fentiek mellett feledékenységet gyakran tapasztalunk egyébként egészséges idős személyeknél, de a memóriazavar lehet időskori szellemi hanyatlás tünete is.

Normál időskori feledékenység

Az évek előrehaladtával a legtöbb ember egyre elégedetlenebb a memóriájával, és ennek részben objektív oka van. Normál, korral járó memóriavesztésnek nevezi az orvostudomány azt a jelenséget, amikor egyébként teljesen egészséges idős emberek feledékenységről panaszkodnak. Ezt a kellemetlen, de valójában többnyire ártalmatlan jelenséget fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.

A normál időskori feledékenység az élmények, események tárolásáért felelős memóriát érinti leginkább, vagyis a velünk történtek esnek ki a fejünkből. Régi megfigyelés, hogy gyakran a közeli emlékek vesznek el inkább, míg a régmúlt élményei sokáig érintetlenül megmaradnak: nem igazán emlékszünk a múlt havi születésnapi ünnepségre, ugyanakkor pontosan fel tudjuk idézni a szalagavatónkat. Romlik a rövid távú memória is: nehezeben tudunk újonnan hallott információkat rövid időre észben tartani, ezért megtanulni is nehezebb azokat. Azaz romlik az a képességünk, hogy új eseményeket, új adatokat jegyezzünk meg. Az adatok tárolásáért felelős rendszer sok esetben érintetlen lehet, mi több, egyes részei, például a szókincsünk akár még javulhat is az életkor előrehaladtával. A mozgásos készségek megőrzéséért felelős procedurális memória a leginkább ellenálló az időskori zavarokkal szemben, gyakran még súlyos szellemi hanyatlás esetén is ép maradhat.

Az időskori memóriavesztés okai még a kutatók számára sem teljesen egyértelműek. Elképzelhető, hogy olyan jelenségek is közrejátszanak benne, amelyek viszonylag könnyen elkerülhetőek. Egyes szakemberek szerint például legalábbis részben arról van szó, hogy a rendszer „berozsdásodik”, mivel keveset használjuk: az átlagember a diploma vagy más végzettség megszerzését követően már keveset tanul, nem terheli a memóriarendszereit, ezért azok, mint a nem használt izomzat, elsorvadnak. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy agyunk rendszeres tornáztatása elodázza az időskori feledékenységet.

Amikor már betegség a feledékenység

Általában nem a szellemi hanyatlás jele, ha az ember nem találja a kulcsát vagy nem ugrik be valakinek a neve. A korral járó memóriavesztés és a szellemi hanyatlás közti fő különbség, hogy az utóbbi lényegesen befolyásolja az ember napi teendőit és megakadályozza mindennapi életében. Egy anekdota szerint egy ismert agykutatótól származik az a mondás, miszerint ha nem találja az ember a kocsikulcsát, az csupán a normál feledékenység jele, de ha megtalálja, csak éppen nem tudja, mire való, akkor már valószínűbb a szellemi hanyatlás, azaz a demencia.

A szellemi hanyatlás jele lehet, ha az ember képtelen olyan, mindennapi tevékenységek kivitelezésére, mint a bevásárlás, felöltözés, elmosogatás, vagyis nem emlékszik, hogyan kell olyan dolgokat elvégezni, amit már számtalanszor megtett. Különös módon az is jó jel, ha az ember fel tud idézni olyan eseteket, amikor nem jutott eszébe valami. Ugyanakkor betegség jele lehet, ha eltévedünk olyan, ismerős területen, ahol korábban biztonsággal tájékozódtunk; ha napi rendszerességgel nem jutnak eszünkbe szavak, vagy nem a megfelelő szót használjuk egy-egy beszélgetés során. A demencia jele lehet, ha az ember képtelen végigvinni egy beszélgetést, esetleg „elfelejt” viselkedni, azaz nem tudja, adott szituációkban mi a megszokott viselkedés, például nem köszön.

Mit tehetünk?

A memóriánk olyan, mint az izmaink: edzésben tartva működnek igazán jól, és ha nem használjuk őket, elsorvadnak. A nyelvtanulással különösen jó eredményeket lehet elérni, de akár az olvasás, rejtvényfejtés, versek tanulása, illetve bármilen új készség elsajátítása ide tartozik. A tapasztalat szerint azok a tevékenységek igazán hatékonyak, amelyeket élvezünk is, nem csak kötelességből csinálunk. Emellett figyeljünk oda magunkra és egymásra, és ha bizonytalanok vagyunk, bátran forduljunk orvoshoz: az idejében diagnosztizált időskori szellemi hanyatlás ugyanis a megfelelő gyógyszeres kezeléssel lassítható.