Mindannyian különbözőek vagyunk abból a szempontból, mennyi ideig és milyen erősen vagyunk képesek egy-egy dologra koncentrálni. A tapasztalatok szerint azonban sajnos koncentrálóképességünk az idő múlásával csökken: minél idősebb az ember, annál könnyebben elterelődik a figyelme. Az időskori koncentrációzavar sok bosszúságot tud okozni az érintetteknek, akik gyakran azt hiszik, a memóriájuk hagyta őket cserben. Pedig sok esetben nem is erről van szó: gyakori, hogy egészséges, a fiatalokéhoz hasonló emlékezőképességgel rendelkező idős emberek mégis eltévednek, nem találnak meg tárgyakat, elfelejtik, miért is jöttek be adott helyiségbe – emögött ilyenkor gyakran a koncentrálóképesség zavara áll.

Mi az a koncentrálóképesség?

A koncentrálóképesség azt jelenti, hogy képesek vagyunk a gondolatainkat arra irányítani, amire éppen szeretnénk, vagyis oda tudunk figyelni arra, amire akarunk.

Egy adott személy koncentrálóképessége sem állandó tulajdonság, hanem sok mindentől függően változik. Néha képesek vagyunk órákra elmélyülni például egy érdekes könyvben, vagy több feladatot is hatékonyan elvégzünk egyszerre, máskor meg nem megy az olvasás, állandóan elterelődnek a gondolataink, vagy éppen a sok feladat közül épp azt felejtjük el, amibe már belefogtunk.

Koncentrálóképességünk nagyban függ például attól, mennyire élvezetes az adott feladat és mennyire vagyunk motiváltak annak elvégzésére – érthető módon nehezebb odafigyelni olyan témára, ami igazán nem is érdekel minket. Emellett az aktuális lelki és fizikai állapotunk is befolyásolja ezt a készséget: nehezebb odafigyelni egy-egy olvasmányra vagy feladatra, ha szomorúak, idegesek vagyunk vagy például fáj a fejünk vagy sajog a hátunk.

Nehezebb visszatérni

Képzeljük el, hogy épp elmerülünk egy tevékenységben - teregetünk, olvasunk, szendvicset készítünk uzsonnára, beállítjuk egy tévéfilm felvételét vagy locsoljuk a kertet – és csörög a telefon. Letesszük a távirányítót, öntözőkannát, kenyérvágó kést, és beszélgetőpartnerünkre figyelünk, aki igen érdekes és meglepő információkat közöl. Miután letettük a telefont, jó esetben eszünkbe jut, hogy a telefoncsörgéskor félbehagytunk egy feladatot, és rögtön folytatjuk is.

Sajnos épp ez az a képességünk, amely a kor előrehaladtával romlik: minél idősebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy félbeszakítást követően elfelejtünk visszatérni az eredeti feladathoz. Könnyebben elterelődik az ember figyelme, belefog egy új dologba, a régit félbehagyva, így aztán súlyosabb esetben a nap végére könnyen előállhat az a helyzet, hogy minden teendőnkkel csak félig végeztünk. A fenti jelenség, vagyis az, hogy az egészséges, idősödő személy figyelme könnyebben eltérül, a kutatások szerint biológiailag megalapozott és a homloklebeny öregedésével kapcsolatos.

Nem csak a külső, kívülről jövő ingerek, hanem gondolatok, érzések is lehetnek figyelemelterelő hatásúak: például elindulok a konyhába egy pohár vízért, de közben eszembe jut egy vicces történet, ami tegnap mesélt a szomszédom. A történet felidézése azonban „kiszorítja” agyamból az eredeti teendőt és máris elfelejtettem, miért indultam a konyha felé.

Egyszerre csak egy dolgot

Hasonlóképpen változik a megosztott figyelemre való képességünk is. Vannak, akik elképesztően ügyesen képesek több dolgot csinálni egyszerre, és vannak, akik egyszerre inkább csak egy feladatra koncentrálnak. Az idő múlásával mindannyian az utóbbi csoport felé közelítünk: a kor előrehaladtával ugyanis csökken az egyszerre több dologra figyelés képessége is. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt könnyedén betettünk egy mosást, felraktuk főni az ebédet, és amíg főtt, megnéztük a kedvenc sorozatunkat, miközben egyúttal ki is vasaltunk a tévé előtt. Az ilyesfajta teendőhalmozás azonban az évek során egyre nehezebbé válik. A kutatók szerint már 40-60 éves kor között kimutatható az eltéréshez kapcsolódó agyi aktivitás-változás, de igazán kifejezetté nagyjából 65 éves kor felett válik: ebben a korban már egyre nehezebb többfelé figyelni, illetve az aktuális feladathoz nem kapcsolódó információt figyelmen kívül hagyni.

Mit tehetünk?

Fiatalon is érdemes odafigyelni arra, hogy minél kevesebb zavaró, figyelemelterelő inger vegyen minket körül, ha fontos, koncentrációt igénylő dologgal foglalkozunk. Idősebb korban még inkább érezhetjük a zavaró ingerek hatását, ezért érdemes tudatosan kizárni azokat.

Próbáljunk egyszerre csak egy dolgot csinálni, és mindig ezt az alapelvet észben tartva tervezzük meg napi teendőinket is: ne akarjunk rövid idő alatt több, különböző dolgot elvégezni. Lehet, hogy csábítónak tűnik betenni egy mosást és elmosogatni, amíg fő a lekvár, ugyanakkor valószínűleg hatékonyabbak leszünk, kevesebb hibát vétünk és kevesebb idegeskedéssel is fog járni, ha inkább egymás után végezzük el ezeket a feladatokat és nem egyszerre.

Amennyire lehetséges, zárjuk ki a figyelemelterelő zajokat. Ez nyilván nem csak rajtunk múlik, hiszen sok zavaró tényező a környezetünkből érkezik, ugyanakkor néhány dolgot mi is megtehetünk: például ne hallgassunk rádiót vagy hangoskönyvet autóvezetéskor (különösen ha új, még szokatlan autót vagy kölcsönautót vezetünk) és olvasás közben is kapcsoljuk ki a tévét.

A stressz minden életkorban ront a helyzeten, vagyis ha idegesek, feszültek vagyunk, akkor még kevésbé tudunk elmélyülten odafigyelni akár egy, akár több dologra. Ez természetesen önrontó kör: elfelejtünk valamit vagy eltévedünk, ettől idegesek leszünk, az idegesség pedig még inkább rontja a koncentrálóképességünket. Ugyanilyen tényező a fáradtság: késő délután, este, amikor fáradtak vagyunk, kevésbé tudunk huzamosabb ideig egy dologra figyelni és könnyebben elterelődünk. Érdemes ezt figyelembe véve szervezni napi teendőinket, például térkép használatát igénylő ismeretlen helyszínre ne induljunk későn, és délutánra, estére ne tervezzünk be több feladatot.

A koncentrációzavar önmagában nem betegség, hanem az idősödő agy egy tulajdonsága. Némi odafigyeléssel, tudatos tervezéssel jó eséllyel ki tudjuk küszöbölni a negatív hatásait. Ugyanakkor a súlyos figyelemzavar, különösen, ha memóriazavarral is társul, akár szellemi hanyatlás jele is lehet, ezért bizonytalan esetben bátran forduljunk szakemberhez.