Kognitív funkcióink, azaz az intellektuális teljesítőképességünkért felelős készségek az idő előrehaladtával változnak. Ez a változás néha romlást, néha csupán egy-egy funkció háttérbe szorulását jelenti. A kognitív funkciók ilyesfajta változása mindennapi életünket is befolyásolja, ezért érdemes a változásokra odafigyelni, azokat megelőzni, már kialakult zavarok esetén pedig szakemberhez fordulni. 

Mik azok a kognitív funkciók? 

A kognitív funkciók gyűjtőfogalom, melyhez az alábbi képességek tartoznak: figyelem, koncentrálóképesség, érzékelés, észlelés, végrehajtó funkciók, emlékezeti és gondolkodási funkciók. A fentiek összessége felelős azért, hogy a világból jövő

 ingereket felfogjuk, azokat értelmezni és osztályozni tudjuk, megértsük, és ha kell, megjegyezzük és később felidézzük őket.

A kor előrehaladtával némelyik kognitív funkciónk romlik, de nem mindegyik és nem is egyformán. Az életkor főleg két, igen alapvető kognitív funkciónkat érinti: a koncentrálóképességet és a memóriát rontja – ezért ezekre a készségekre külön kitérünk.

Romló érzékszervek

Az érzékelés, észlelés területén is előfordulhatnak zavarok: idős korban már nem olyan pontosan észleljük a körülöttünk lévő világot és ennek gyakran az érzékszervek romlása az eredeti oka. Az érzékelés romlása aztán a többi funkcióban is zavart kelthet: például ha nagyothallunk, nehezebben is tudunk odafigyelni egy-egy hallott történetre, nem értünk minden szót, nehezebben értjük meg és kevésbé fogunk rá emlékezni. A látás romlása együtt jár a koncentrálóképesség romlásával is, hiszen ha például gyalogosként minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kisilabizáljunk egy távoli feliratot az utca szemközti oldalán, esetleg kisebb eséllyel vesszük észre a közeledő kerékpárost vagy autót. A kutatások szerint az intellektuális teljesítmény időskori romlása nemegyszer részben látászavar vagy nagyothallás eredménye, és ha sikerül a látást és a hallást a megfelelő segédeszközökkel javítani, akkor természetesen nem minden esetben, de gyakran látjuk, hogy az intellektuális készségek is javulnak.

Javuló nyelvi készségek

A magasabbrendű kognitív funkciók közé tartoznak a nyelvi készségek és a döntéshozatal, amelyek közül az előző nem feltétlenül károsodik idős korban. Mi több, jó hír, hogy a beszélgetés képessége gyakran még javul is a kor előrehaladtával: az évek során egyre gyarapszik a szókincsünk, ezért jobban, pontosabban és szebben ki tudjuk fejezni magunkat. Természetesen előfordul, hogy – az időskori memóriavesztés miatt – egy-egy szó vagy kifejezés nem jut az ember eszébe, de ha elég gyakorlottak vagyunk, akkor ezeket a szavakat körül tudjuk írni.

A rövid távú memória zavara ugyanakkor megzavarhatja a beszédértés képességét: hosszú, bonyolult mondatokat és gondolatmeneteket egyszerűen azért nem értünk, mert nem emlékszünk a mondat előzményeire, a gondolatmenet elejére, így nem tudjuk rögzíteni az adott összefüggéseket. Ez általában nem okoz gondot hétköznapi beszélgetés során, ugyanakkor nehézségeket okozhat olyan helyzetekben, amikor fontos, hogy megértsünk bonyolult magyarázatokat: például az orvosnál a betegségünk mibenlétét és a gyógykezelés menetét; bankban az aláírandó szerződés pontjait; vagy éppen egy új, kicsit bonyolultabb konyhai robotgép vagy televízió használatát. Ezekben az esetekben fontos, hogy ne csak a hallott szövegre támaszkodjunk, hanem ha lehetséges, mindig kérjünk írásos tájékoztatókat és hagyjunk magunknak időt annak áttanulmányozására. Idős korban ugyanis lassul az ember tempója és ez a nyelvi készségekre is vonatkozik: gyors beszédet, sietős helyzetekben nehezebben tudunk értelmezni.

Nehezebb jól dönteni

Egy másik, magasabbrendű kognitív készség a döntéshozatal képessége, vagyis az, hogy kisebb-nagyobb döntéseink előtt képesek vagyunk mérlegelni az előnyöket és hátrányokat és ezután meghozni a döntést.

Idős korban a döntéshozatal képessége nem mindig sérül, ugyanakkor az idősek máshogy, más szempontok alapján döntenek, mint a fiatalok: az idő előrehaladtával egyre jobban támaszkodunk a problémával kapcsolatos, már meglévő tudásunkra, valamint hajlamosabbak vagyunk jobban hallgatni az adott terület szakértőire. Ez jó esetben előnyt jelent, hiszen például elfogadjuk és követjük az orvos utasításait és nem a szomszédasszony véleménye alapján kezeljük a trombózisunkat. Hátrányt csupán akkor okoz, ha rosszul választjuk meg a szakértőt: az idős emberek épp a fentiek miatt sokkal gyakrabban válnak szélhámosok áldozataivá, könnyebb rábeszélni őket kockázatos befektetésekre vagy éppen soha ki nem használt üdülési jogok vagy méregdrága, de hatástalan alternatív gyógyászati eszközök megvásárlására.

A döntéshozatal képességét a memória és a koncentrálóképesség épsége is befolyásolja, ugyanis a döntés előnyeinek és hátrányainak a mérlegelése során fel kell tudni idézni és viszonylag sokáig észben tartani a szóban forgó előnyöket és hátrányokat. Idős korban emiatt előfordul, hogy az ember kevésbé képes a mérlegelésre, például nyilvánvaló hátrányokat figyelmen kívül hagy (mondjuk új autót vesz, amire ugyan szükség van, hiszen a régi elromlott és nagyobb bevásárlásokhoz kell az autó; csak éppen kifizethetetlen adósságokhoz vezet), vagy maga is elbizonytalanodik döntési képességében és apróságok felett is sokat tépelődik (például hogy mennyi kenyeret vegyen a hétvégére).

Mit tehetünk?

A kognitív funkciók romlását a tapasztalatok szerint néhány életviteli változtatással meg lehet állítani, de legalábbis lassítani. Az egyik ilyen fontos tényező a sport: a rendszeres mozgás ugyanis, feltehetőleg az agyi vérellátás javítása révén jelentősen javítja az időskori kognitív funkciót. Emellett fontos az intellektuális készségeink tréningezése is: ebből a szempontból hasznosak a stratégiát is megkövetelő játékok, például a sakkozás vagy a bridzselés, ugyanígy a rejtvényfejtés vagy a sudoku. Nyugodtan válasszunk nehezebb olvasmányokat is, például olvassunk ismeretterjesztő irodalmat számunkra még felderítetlen szakterületekről. És természetesen soha nem hagyjuk abba az új dolgok tanulását: tanulhatunk nyelveket vagy zenét is, de hatásos az új ételreceptek vagy új útvonalak megismerése is.