Az időskori szellemi hanyatlás kezelésében egyre divatosabbak a művészetterápiák. Sokan mégis szkeptikusak a módszerekkel szemben, hiszen a demenciát nem gyógyítja meg néhány óra festegetés vagy zenehallgatás.

Egyáltalán, művészetterápiának számít a zenehallgatás? Mit is jelent a művészetterápia, és mire alkalmas?

A művészetterápiák közé olyan kreatív tevékenységek tartoznak, amelyek ritkábban egyéni, gyakrabban csoportos formában a páciens gyógyulását, életminőségének javulását vagy önismeretének mélyülését célozzák. Vagyis a tevékenység célja nem csupán, illetve nem elsősorban egy-egy alkotás létrejötte, hanem az alkotó személy fejlődése, gyógyulása. A művészetterápiákat arra képzett szakemberek vezetik. A kutatások szerint hatásosak: lényegesen javítható általuk a páciensek életminősége, hiszen csökkentik a demenciák egyes, sokszor nehezen elviselhető járulékos tüneteit.

Stresszcsökkentő rajzolás

A demenciák egyik járulékos tünete lehet a páciens nyugtalansága. A nyugtalanság, ingerlékenység gyógyszeresen is kezelhető, ugyanakkor ezek a gyógyszerek gyakran erős mellékhatásokkal járnak, különösen idős emberek esetében. A képzőművészeti terápiák, azaz a csoportos, vezetett rajzolás, festés leköti a páciensek figyelmét, örömet okoz számukra, erősíti az önbizalmukat, javítja vagy szinten tartja társas viselkedési készségeket, és egyes neurológiai, pszichiátriai tünetekre - mint például a nyugtalanság - is kedvező hatást gyakorol. A rajzolás, festés mellékhatások nélkül képes csökkenteni a demenciában szenvedő idősek stressz-szintjét: egy esetismertetés szerint például az idős férfi páciens nem csupán a művészetterápiás órán, azaz rajzolás közben nyugodott meg, hanem otthon, a mindennapokban is sokkal nyugodtabb lett, amikor rendszeresen eljárt a foglalkozásokra. A stressz csökkentése nem elhanyagolható szempont, hiszen mind az érintettek, mind gondozóik életminősége lényegesen javulhat, ha a beteg nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Szavak helyett cintányér

Zeneterápiáról akkor beszélünk, ha a terapeuta annak érdekében használja a zenét vagy egyes zenei elemeket (ritmus, dallam), hogy elősegítse az érzések jobb megértését, a kommunikációt, az önkifejezést vagy a hangulat javulását. A demencia előrehaladása során a páciensek egyre nehezebben képesek magukat szavakkal kifejezni, később pedig a szóbeli kommunikáció megértése is nehézséget okoz számukra. Ugyanakkor a nonverbális, azaz szavak nélküli kommunikációs csatornákat még nagyon sokáig használni tudják – így a zene, a dallam még akkor is érthető marad számukra, amikor a szavak már elvesztik értelmüket.

A zeneterápia elméletileg többféle lehet: receptív zeneterápiáról beszélünk, ha a páciens a zenét hallgatja, majd ezt követően megbeszélik a terapeutával a zene által mozgósított érzéseket. Az aktív zeneterápia során ezzel szemben hangot adó eszközökkel, egyszerűbb hangszerekkel (dobok, csörgők, triangulum) adnak hangot, ritmust a résztvevők. Szellemi hanyatlásban szenvedő páciensek esetén mindkét formát szokták használni.

Zenével a szorongás ellen

Egy összefoglaló tanulmány a zeneterápia hatékonyságát vizsgálva nemrégiben arra  a következtetésre jutott, hogy a zene a demencia járulékos tünetei közül a legjobban a szorongásos tünetekre hatott: a zeneterápián részt vevő idősek esetében lényegesen csökkent a szorongás. A legkifejezettebb akkor volt ez a hatás, ha az illető legalább három hónapig részt vett a terápián, de már rövidebb időtartam során is megfigyelhető volt.  Egy másik kutatás hasonló eredménnyel zárult: itt nem csoportos, hanem egyéni zeneterápia hatását vizsgálva kiderült, hogy a zene már hat hét után csökkenti a mozgásos nyugtalanságot (orvosi szakszóval az agitációt): a zeneterápiában részt vevő pácienseknek sokkal kevesebb nyugtató hatású gyógyszerre volt szükségük, mint zenét nem kapó társaiknak.