A szellemi hanyatlást általában a memóriazavarral, feledékenységgel, figyelmetlenséggel azonosítjuk.

Emellett azonban számos olyan, egyéb készségeink is sérülhetnek, amelyek ugyan nem rontják az intellektuális teljesítményt, mégis komoly hatással vannak a mindennapi életre és mind a páciens, mind a körülötte élők életminőségére. Az újabb kutatások szerint az egyik ilyen, a szellemi hanyatlás során gyakran sérülő készség az úgynevezett mentalizáció: azaz az a képességünk, hogy képesek vagyunk saját magunknak és másoknak gondolatokat, érzelmi állapotokat tulajdonítani.

Ép mentalizációs készségünk révén tudjuk megérteni saját magunk aktuális állapotát (gondolatokat és érzelmeket), és ennek a készségnek a használatával értjük meg a körülöttünk lévő emberek viselkedését is: például, ha látjuk, hogy kollégánk a főnök szobájából kijőve sír az íróasztalánál, mentalizációs készségünk révén „következtetjük ki”, hogy biztosan szomorú, illetve hogy valószínűleg rosszul estek neki az odabent hallottak. De ezt a képességünket használjuk akkor is, amikor megértjük valaki vágyait (a feleségem biztosan örülne, ha elmosogatnék), félelmeit (a kutyaugatástól sírva fakadó gyerek nyilván fél a kutyától), egyéb érzelmi állapotait, gondolatait, motivációit. Mentalizációs készségünket nap, mint nap használjuk a hétköznapi társas érintkezések során.

Ha sérül a rendszer

A mentalizációs készség több pszichiátriai betegségben sérül, és csupán az utóbbi időben kezdték el vizsgálni a kutatók, hogy a mentalizáció sérülése a szellemi hanyatlással is együtt jár-e. A mentalizáció romlása ugyanis gyakran nem szembetűnő, ugyanakkor a páciens társas viselkedése zavart szenved. Az enyhébb sérülések nem járnak feltűnő viselkedésbeli változásokkal, a hozzátartozók, különösen azok, akik napi kapcsolatban élnek a pácienssel, mégis érzékelhetik, hogy valami megváltozott: talán mások igényeivel kapcsolatban értetlenebb, figyelmetlenebb lett az illető, vagy épp a korábbinál nehezebben alkalmazkodik a család életéhez.

A súlyosabb mentalizációs sérülések már pszichiátriai tünetekkel is járhatnak: ilyen például a paranoid gondolkodás, amikor a páciens tévesen méri fel, rosszul „találja ki” mások gondolatait, és olyan esetekben is ártó szándékot feltételez a másikról, amikor ilyesmiről egyáltalán nincs szó.

Alzheimer és frontotemporális demencia

A különböző demenciatípusok esetén más ütemben sérülhet ez a fontos készség. Alzheimer-kórban például úgy tűnik, a betegség kezdeti stádiumában a páciensek mentalizációs készsége nagyjából ép marad, csupán a bonyolultabb, összetettebb mentalizációt igénylő feladatokat nem tudják teljesíteni. A betegség súlyosabb stádiumaiban ez a készség is együtt romlik a többi, magasabb rendű idegrendszeri működéssel.

Ezzel szemben a demenciák egy ritkább típusára, a frontotemporális demenciára már a kezdetektől fogva jellemző a mentalizáció zavara. Ez azért van, mert ebben a demenciatípusban éppen a mentalizációért felelős agyterületek épülnek le először. Gyakran előfordul, hogy memóriazavarnak, feledékenységnek, koncentrációzavarnak még nyoma sincs, de a mentalizáció zavara már megjelenik, azaz az egyébként nagyjából ép gondolkodású páciensnek nehézséget okoz megérteni, mások miért viselkednek, reagálnak úgy, ahogy; ezáltal nehezebben tud alkalmazkodni társas helyzetekhez.

Mit tehetünk?

A szellemi hanyatlás első jeleinél – legyen az a társas alkalmazkodás zavara vagy épp az intellektuális funkcióé – érdemes elgondolkodni a másodlagos megelőzésen, azaz azokon a beavatkozásokon, amelyek késleltetik, lassítják a szellemi hanyatlás folyamatát. A mentalizáció fejlesztésére pszichoterápiás módszerek is léteznek, azonban ezeket elsősorban ép értelmi funkciókkal bíró, azaz súlyosabb fokú memória- és koncentrációzavaroktól még nem szenvedő páciensek számára dolgozták ki. Hozzátartozóként, családtagként pedig nagyon fontos szem előtt tartani és gyakran emlékeztetni magunkat, hogy a páciens újonnan jött rugalmatlansága, csökkent alkalmazkodóképessége, értetlensége, figyelmetlensége, az együttérzés esetleges hiánya nem gonoszság vagy jellemhiba a részéről, hanem a központi idegrendszert érintő betegség egyik, járulékos tünete.